Kihasználva a 4 napos adta lehetőséget további 3 nap szabadsággal megtoldva a múlt hetet otthon töltöttem. Vasárnap megaséta a XIII. kerületben volt a program, majd két órás kirándulás alatt egy durva nagy kört toltam Levit. A hét fő programja a keddi állakerti séta volt. 9 után kicsivel vágtunk neki, a 20E busszal a Hősök teréig, majd onnan séta az Állatkertig. Bent iskolás csoportok szép számmal, reggeli takarítás az állatoknál. Levi némi kokadtság után, amit a busz andalító hangjának tudok be, magához tért és nekivágott az állatkertnek. Apró probléma csak az volt, hogy nem pont arra akart menni, mint mi, így sűrűn kellett utána rohangálni.
Az első komolyabb élménye a találkozás a struccal volt. Előtte persze a vizilónál is időztünk, bár nem az állta, hanem annak medencéje fogta meg Levi képzeletét és a nyárról jól ismert pacsáló mozdulatokkal jelezte, készen áll a pancsolásra. Szerencsére el tudtuk őt ettől térítni, de egészen a struccig nem kötötte le semmi. A struccban sem a struccság volt az érdekes, hanem hogy, míg Levi a kerítésen áűlldogált addig elindult felé a böszme nagy madár. Persze nem támadólag, inkább kiváncsian, majd a hosszú nyakát elkezdte Levi felé nyújtani. Porontyunk ekkor már lélegzetvisszafojtva várta mi fog történni, kicsit el is húzodott a rácstól, és integetni kezdett. Nem tudni miért, de a strucc is elkezdte szárnyait lebegtetni, amire Levi úgy gondolta, hogy a madár neki integet vissza, így még vadabb integetésbe kezdett. Jól el voltak, bele telt egy kis időbe míg tovább tudtunk haladni. Az idilli integetést egy arra járó Levi korabeli kislány törte meg, akinél keksz volt. Levi egyből rákoncentrált és a jól ismert adjá kifejezéssel fordult felé. Na itt egy kis kiflivel el tudtuk terelni a figyelmét a strucctól és végre tovább mentünk.
A többi állat nagy benyomást nem gyakorolt a gyerekre. Nézte, nézte, de nem tudta hova tenni. Mackó, tigris, oroszlán helyett csikkgyűjtés, pocsolyába pacsálás volt a program. Már egészen kezdtem feladni, hogy ebből már nem lesz semmi, amikor is a nagy tóhoz érkeztünk. Na itt a rengeteg pelikán, kacsa meg ilyenek újra felkeltette Levi érdeklődését a dolog iránt. Látszott rajta, hogy kezd lemerülni, és élvezte a csendben úszkáló állatok látványát. Én már kezdtem azt hinni, hogy több dolgot már nem rejteget nekünk a ZOO, de amikor elértünk a kisállat simogatóhoz rájöttem még nem végeztünk.
Milliónyi kis kecske, bárány és egy fiatal alpaka volt kirakva áldozatnak. Bátrabbak be is mehettek, de hamar rájöttek, hogy kint jobb. Levivel természetesen nem mentünk be, neki elég volt a kerítésen keresztül tapicskolni a kis állatokat. Aztán felfedezte a földön a drazsét... Na innentől jobban kellett rá figyelni, nehogy némi kecske kaki legyen az ebéd.Tényleg jópofa dolog, bár bemenni nem sok értelme van, mert a kis állatok barátságát nem lehet ingyen megszerezni. Csak a zoo csemegére mennek, azért viszont hajlamosak egymással is ölre menni. Érdemes vigyázni, ennek fényében nem is meglepő a belépés csak saját felelősségre figyelmeztetés.
Haza felé menet még egy apróbb akadály állt előttünk, a kijárat strandokról jól ismert forgókapuja. Babakocsival. Majdnem sikerült beszorulnunk, aggódás meg minden után azért valahogy áttuszkoltuk magunkat, majd megkönyebbülve elindultunk és kb. 3 méterrel később rájöttünk mekkora sok eszünk van. Ahol bementünk ki is mehettünk volna, mellettünk még két elefánt is elférhetett volna, de mi nem mentünk a könnyű prédára, a kijutásért is megküzdöttünk. Összességében szuper kis program volt, de örültem mikor hazaértünk.
Szerdán ismerkedés a csúszdával a játszón, majd a maradék napokon nagymamák és nagypapa volt a program. Szombaton pedig Levi elment anyuval Gyulajra regenerálódni kicsit.
Most nézem az előző post dátumát, és elképedve tapasztalom, milyen régen is írtam. Pedig zajlik az élet minden fronton. Levente gőzerővel fejlődik. Már 4 foga van, ami a mezőnyben nem túl erős, de nekünk ez a 4 a legfontosabb. Beszédes korszakát éli, főleg esténként megy a karattyolás, legtöbbször a már elsajátított szavait ismételgeti, néha pedig bele improvizál. Most már nem csak a család tagjait nevezi meg, hanem a "néni" kifejezést is remekül alkalmazza, a bácsi még nem megy, ellenben heves integetés szokta kisérni Németh Lajost, aki az időjárást jelenti a tv2-n. Első komolyabb "kifejezése" a Túró Rudi volt, igaz kicsit lerövidítve, berregve, de ezt csak a rudinak, illetve az annak látszó dolgoknak produkálja. Így egy nagybevásárlás nagyjából úgy néz ki, hogy nyugodt nénizésből a tejes részlegen átvált "brubrubrui"-ra és a már szintén megtanult agyá (adjál) kifejezésekre.
Új produkció az udvarlás is. Játszótérre menet a neki szimpatikus lányoknak/néniknek vadul integetni kezd. Amikor megy aludni akkor is még a maradék erejét összegyűjtve integet egy kicsit. Úgy tűnikrájött, mire jó az integetés. Elméleti síkon a telefont is megismerte. Anya telefonjával a kezében Apa, Apa telefonjával Dede (Edina) az akit felhívunk. A sajátjával Mamma, Dede és Apa hívható. Egyébként hihetetlen, de ilyenkor olyan az agyuk, mint a szivacs. Bármit mutat neki az ember azt majdnem elsőre megjegyzi és később kérdésre megmutatja. Az összes könyve kikérdezhető, mindent megmutat benne a lepkétől a gyermekláncfűig. A neki tetsző szavakat próbálgatja mondani is, így a csiga a CS, a sihuhu pedig a S lett egyelőre. Utánozza a hapcit, köhögést, ha mondjuk, hogy sirjon akkor elfancsalodik, ha nevetni kell akkor pedig szélesen vigyorog, ivás után pedig az elmaradhatatlan (pepsi) ÁH hang következik.
A kecót szinte már végleg belaktuk, annyira nem rossz, de lehetne sokkal jobb is, főleg ha a melletünk lévő telken nem építkeznének, bár ezt nem is nevezném építkezésnek, inkább csak maszatolásnak. Egész nyáron haladtak annyit, mint amennyit rendesen dolgozva kb. 3 hét alatt lehetett volna. Viszont reggel fél7kor rendszeresen jönnek kopácsolni, addig amíg mindenki felébred, majd 10 felé eltűnnek. Kedvencem az ember aki multkor negyed7kor szögbelövővel durrogtatott egészen 12 percig, majd szedte a sátorfáját és elment valahova. Biztos hajnalban jó a szögnek ha belövik gondolom.
Nem, nem elírás a cím... Sajnos. A címben említett dolog a turbó és egy combino keresztezéséből jött létre. Fél 4-es vonathoz indultunk a délibe. Fél 3kor, biztos, ami ziher alapon. Gondoltam a Margit híd jó lesz. Természetesen a körút valamiért beállva, a hídon kocsisor. Az óra ketyeg... Egyszer csak rám nem jellemző módon a felismerés, innen el, másik hídon át. A vígszinház előtti kereszteződésben vagyunk pont. Szembe forgalom nulla, itt az alkalom, kormány balra, majd roppant gyorsan jobbra. A villamosnak még csengetni sem volt sok ideje. Konkrétan, mint mikor az öngyi beugrik valami elé. Szerencsére személyi sérülés nem történt, a villamosban nagy kár nem keletkezett, ellenben a turbó elejével, ahol most némi sárga festék, vágások, trancsír jelei találhatók. Visszapillantó báj, első sárvédő szintén, bal oldali ajtó se ki se be, szélvédő szintén zenész.
Öröm az ürömben, hogy ha már ütközni kellett akkor a lehető legjobb helyen kapott el a villamos. A kereket már nem, létfontosságú szervet még nem, a motorház továbbra is makulátlan, ráadásul önerőből hagytuk el a helyszínt, egészen Amigóékig, (váciút-árpádhíd-bécsiút...stb.). Tehát a helyzet rossz, de nem reménytelen, ahogy szokták volt mondani. Most bontóban kell körülnézni, hátha van valahol elfekvőben Cordia alkatrész.
A villamos utazóközönségének reakciója is érdekes volt. Kaptam egy szimpla kurva anyádat, visszaélve a helyzettel, hogy nem tudok kiszállni. Egy öreg papper viszont a villamos és a kocsi elé állva arról érdeklődött, hogy "Mikor lesz Demszky Gábor nyílvános akasztása, mert ő ott akar lenni.". Fura, hogy ha nem a megállóban áll meg a Combinó, akkor azért csak és kizárólag Demszky lehet a felelős.
A BKV-s dolgozók nagyon korrektek és gyorsak voltak. 2 forgalmi zavar elhárító egység is a helyszínre érkezett (Mr. Wolfok :D ), egyből érdeklődtek, hogy nem történt a sérülés, nem kell e orvosi ellátás ilyesmi. Utána lepapíroztuk az ügyet, közben megtudtam, hogy van olyan, aki nem ismeri el, hogy ő volt a hibás, amikor egy villamossal ütközik. A villamos soförről kiderült, hogy tanuló napját töltötte, ezért is voltak ketten a fülkében. És hogy a korábban a Rokolya-Lehel sarkán látott kocsi a sínek között (teljesen elzárt rész, lejebb is van a sín, mint az úttest.) keresztbe álló verda egy gyorsulás eredménye. Amikor a lakcímet mondtam be, akkor mondta az egyik Mr. Wolf, hogy ő is pont onnan jön. És amilyen gyorsan megérkezett, intézkedett, olyan gyorsan el is viharzott a városligetbe, ahol addigra egy 72-es troli került incidensbe.
Újabb extrával bővült Levi mozgása. Most már egyre többet áll kétlábon, neki is indul, bár hosszabb túrákra még mindig csak négykézláb vállalkozik, de a lakásban már csak ha nagyon muszály (siet valahova) akkor tér vissza a biztonságosabb négykézlábas módszerhez. A hétvégén szülinapi zsúrt rendezünk, hiszen hétfőn Levi behúzza az első rovátkát. A kórházi aláírt papírnak köszönhetően az Ovomaltine jóvoltából már van is 1-es gyertyánk
Kicsit elhanyagoltam ezt a blog dolgot, de most pótolom a hiányokat. Levente lassan 11 hónapos, ennek megfelelően egyre nagyobb csibész. Mindent kipakol, átrendez, számítógépezik, mos, főz meg ilyenek. (Legalábbis a hozzávalókat kirámolja.) Tökéletesre fejlesztette a műsírás dolgot is. Nagyon hiteles, főleg amikor két percre abba hagyja, majd rájön, hogy éppen hiszti van, akkor ugyan onnan folytatja, ahol abbahagyta. És tud krokodil könnyeket is produkálni, igaz néha csak egyet, de az nagyon meggyőző.
Egyre több dolgot felismer, főleg a játékait, de van már pár más tárgy, pl. cipő, amit felismer. állandó felügyeletet igényel, csak akkor nem kell rá figyelni, ha reklám megy a tv-ben, mert akkor megszűnik a külvilág. Leszokott arról is, hogy hazaérkezésemkor kirohanjon elém, leredukálta annyira, hogy ül, vigyorog, integet. Ellenben amikor bemegyek kezetmosni a fürdőbe, akkor vágtat, hogy a mosógéppel vagy a szappannal játszon.
Már meg tud állni egyedül, kapaszkodás nélkül. Néha még lépeget is egyet, de még mindig jobbnak érzi, ha négykézláb kommandózik, ami a gerincének is sokkal jobbat tesz. Foga még mindig nincs... Ellenben egyre szilárdabb kajákat is bevállal, lehet nem is kell fog neki:D Sajtos kenyér kockák, tegnap tojásos nokedli, pattogatott kukorica, panír meg ilyenek. Olyan kunyerálós, mint a legszemetebb kiskutyák. És hiába tömi előtte degeszre magát, ha én eszek, akkor neki is adni kell. Mondjuk ne is baj, mert éppen hízókúrán vagyunk, mivel a legutóbbi két doktornéni látogatás közt eltelt idő alatt Levi nem igazán hízott semennyit. Volt mondjuk egy másfél hete, amikor nem is evett semmit, azt hittük foga jön, de nem jött, akkor sanszos, hogy kicsit visszavett a fejlődésből. Viszont megnéztük, én is, Adri is, sőt még a húgom is ugyan ilyen súlyú volt ennyi idősen, szóval nem gáz. Meg az állandó emelgetéshez így is pont elég nehéz:D
Összességében egy igazi kis csibészke, nagyon vidám, bár ha álmos akkor hajlamos a nyüglődésre. Szeret állandóan mozogni, nem is nagyon van egyhelyben, kivéve, ha új dolgot talál és ugye azt meg kell kostolni, vizsgálni. Akkor egy kicsit pihizik, de utána megy tovább. Az ágyunkon is imág játszani, felmászik a párna tetejére, feláll, majd onnan levetődik, pörög forog, közben hangosan röhög magán:D Hamarosan képet is teszek fel, hogy látható legyen hogyan is állunk most:D
Na mostantól kettészakadok. Ez a bolg marad a Levis vonalé, itt róla lesznek újabb beszámolók, illetve a család dolgairól, míg az észosztás átkerül a blog.hu alá. Az új helyen a brecsi.blog.hu címen lehet olvasgatni, ha lesz mit.
Tegnap délután a rossz idő hatására zabálós délutánt rendeztünk a családdal. Egy füles alapján a Tüzestál Étterem volt a kiszemelt szállító. Ajánlás volt hamburger irányba, fejméretű buciról szóltak a hírek, ki kell próbálni. Az én rendelésem tehát egy klasszikus burger (hús, salátalevél, uborka, paradicsom, hagyma, ketchup, majonéz) és egy mátrai burger (mátrai borzaska, salátalevél, paradicsom, uborka, fokhagymás tejföl) volt. Mikor megérkezett a cucc elámultunk. Azt sem tudtam, hogy még gyártanak ekkora bucikat. Tényleg hatalmas volt és szerencsére nem amolyan utasellátós módon volt megtöltve, bár az első harapás mindig a tölteléké volt, husihoz csak a másodiknál jutottam el, de amúgy nagyon rendben volt. Igazi oldszkúl cucc, persze csalamádé nélkül. Restellem, de nem ment le a kettő. A másodikból (mátrai) ma lesz vacsora. Aki tehát komolyan akar burgerezni, nem a mekis kétharapásost választja, annak tökéletes választás lehet. Sajna a kiszállítási körük eléggé korlátozott, de aki eléri, az rendeljen. A ha a tortán, hogy a klasszikus 750HUF, a mátrai 870HUF áran lett a miénk. Mindkettő rendelkezik dupla húsos verzióval is!
Amúgy a kecót kezdjük belakni, jönnek is elő az apróbb hibák, bár komoly dolgokról nem tudok beszámolni. A közösünk mostanában mond le, gondolom nagyobb kaszálást várt a dologtól, persze lemondás előtt nekünk még hátralékban bejelzett egy komplett fél évet (2007.07-2007.12 hónap között), amit mi egy kisebb muhaha kíséretében kidobtunk. Mivel csak január 8-án vettük birtokba a lakást, a pénzét keresse máshol. Ami még érdekes, az az, hogy a Lakógyüli helyszínének a földszint van megjelölve. Az első még tényleg ott volt, a mi félkész lakásunkban, de most már nem nagyon tudjuk nálunk tartani. Marad a folyosó, biciklitároló, ami eléggé szűkös lenne ennyi embernek. Esetleg a kert, de ahhoz kicsit hideg van. Na majd 6-án meglátjuk mi lesz.
Levi szépen cseperedik, jelenleg 9 kiló környékén jár és 84 centis. Mostanában ismét fájdalmasan szokott sirdogálni, talán most már tényleg fogzani kezd. A nyál és a sírás már szuperül megvan, de azok a fránya fogacskák még mindig sehol. Amúgy vidám a kis fickó, kedvencem, amikor hazaérek, akkor kiskutya módjára eldobva mindent "rohan" az ajtó felé üdvözölni. Rendesen belakta a kecót, sokat van a konyhában, a fürdőszobában is gyakran fellelhető. Tud már tapsolni, kapaszkodva járni és imádja a reklámokat. Ha reklám megy a tv-ben akkor kész. Nem lehet vele kommunikálni. Ami tetszik neki a reklámo kközt, azt tapssal jutalmazza. Vicces.
Végre kiírta a mhelyi gépem a várva várt üzenetet. A szövege az Ön egy másik gépen bejelentkezett a Windows Live Messenger szolgáltatásba. Ez az jelenti, hogy az ú kecó végre on-line. Nem volt egyszerű. Kezdtük ott, hogy sem az építésvezető, sem a közösképviselő nem tudta, hogy ki a házban a szolgáltató. Aztán nagy nehezen kiderült, melyik lakótol lehet érdeklődni. Végre meglett az R-net Hungary. Na akkor jöjjenek, kössenek. Jöttek, de nincs behúzva a telefon, aminek a csatornájába belepakolnák a saját zsinórt. Építettő felhív, küldd valakit. Akit küldött, az lefúrta a vakolatot a bejárati ajtó fölül, majd elment, hogy majd ma visszajön 9 körül. Kettőkor még sehol senki, de aztán végre előkerültek. Eközben a netes brigád is a helyszínre érkezett, így végre teljesült a nagy álom. Utánajárással, mindennel együtt 1 hét alatt. Pedig már kezdtem egy mobilos kütyüben gondolkodni, de szerencsére nem kell ilyen eszközhöz folyamodni.
Most már majdnem lezárult a beköltözési procedúra, már csak néhány polc felfúrása van hátra, meg a gányolások kijavítása. Lett fasza jokkmokk ebédlőszettünk is. Szóval minden adott egy jó ebédhez, talán csak a nóta hiányzik. (értjük ugye, jó ebédhez szól a nóta).
Hát nagyjából lezajlott a költözés, annyira mindenképpen, hogy ma már onnan jöttem munkába. Egy hetes előkészületek, fúrás, faragás után tegnap egy komolyabb bútorcipelős, átvonulós party, este még pakolászás, majd elájulás. Tv-k beüzemelve, Antenna digital a szolgáltató, van magyar ES2-nk, jöhet az angol foci újra:D Szerdán rendeltük meg neten, csütörtök délután már jött az adatfolyam a falból. Remélem netszolgáltatót sem lesz nehezebb keríteni, bár elsőre az eddigi szolgáltatót érdeklődöm, tudna e oda bűvölni nekem valamit. Levi már a saját szobájában szundizott, igaz egyszer felriadt, de amúgy nyugiban volt. Ma belakja a lakást, szétszed, leszerel. Van már termosztátunk is, nagyon komoly, 0,2fokos eltérést már figyel, hordozható nemzsinoros. Igaz reggelre elhagyta a kazán és a vezérlője egymást, de úrrá lettem a káoszon, és visszaállt a rend. Most már csak a villanytűzhely szakszerű bekötése van hátra, meg egy fasza aluminium redőny, amit ma felmértek, ajánlottak árat, megrendeltük. Kicsit még szokni kell az új lakás új hangjait, kiszűrni ami nem fontos, pl. a gázora számainak pörgését kísérő ciccegést, amit a nagy csendben hallani lehetett, pedig eléggé messze van tőlünk. Az utcazaj is minimális, ellenben az éjjel valahonnan előkerülő kiabálós szomszédokkal. Lassan tehát belakjuk a kecót, reméljük örömünk is lesz benne,nem csak az ide-oda fizetgetés miatti stressz.
Hatalmas és maxi reszpekt a segítségért Miklós bácsinak, aki fúrt faragott, két hétvégéjét ránk szánta, ezért persze a család többi tagjának is, akik elengedték. Sanyinak a szállítási verdáért és a cipekedését, Bubunak a szállítás miatt szétszedett cuccok összerakásáért és Pókó Robinak a szakszerű cipekedésért. Ő már költözött párszor, nagyon profi volt.
) akkor tér vissza a biztonságosabb négykézlábas módszerhez. A hétvégén szülinapi zsúrt rendezünk, hiszen hétfőn Levi behúzza az első rovátkát. A kórházi aláírt papírnak köszönhetően az Ovomaltine jóvoltából már van is 1-es gyertyánk
